Az egyik legfontosabb tanítás, amit a légzésfejlesztő tanfolyamon átadok a gyakorlóimnak az, hogy miként függ össze a légzés, a tüdőfunkció és az általános egészségünk, fiatalosságunk, fizikai-mentális fittségünk.
Ugyanis az, hogy mennyire jól működik a tüdőnk, megjósolhatja, hogy meddig élünk.
Ez a megállapítás a Buffalói Egyetem (UB) kutatói által végzett, a tüdőfunkció károsodása, és az összes halálozási ok közötti összefüggés közel 30 éves nyomon követésének eredménye.
A tanulmány eredményei a Chest Journal (az amerikai mellkasi problémákkal foglalkozó orvosok szaklapja) szeptemberi számában jelentek meg 2000-ben. Még egyszer: 23 évvel ezelőtt.
Vizsgálat a hosszú élet titkát keresve
Az UB kutatói megállapították, hogy a vizsgálat kezdetekor a legrosszabb tüdőfunkcióval rendelkező férfiak 20 százaléka több mint kétszer akkora valószínűséggel halt meg a követés során, mint a legjobb tüdőfunkcióval rendelkező férfiak. A legalacsonyabb csoportba tartozó nők több mint másfélszer nagyobb valószínűséggel haltak meg.
“Ez a megfigyelés arra utal, hogy a gyengébb tüdőfunkcióval rendelkezőknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy elkerüljék a tüdőjükre gyakorolt negatív hatásokat, például a dohányzást” – mondta Dr. Holger Schünemann. , az UB Szociális és Preventív Orvostudományi Tanszékének kutatási adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője.
Azt is javasolta, hogy az orvosok a rutinszerű fizikális vizsgálat részeként végezzenek egyszerű tüdőfunkciós vizsgálatot.
Schünemann és munkatársai a Buffalo Blood Pressure/Erie County Air Pollution-Pulmonary Function Study 1960 és 1961 során gyűjtött adatait elemezték. Az eredeti vizsgálatba 2273, 15 és 96 év közötti nőt és férfit vontak be. A kutatók információkat gyűjtöttek az életmódbeli tényezőkről és az egészségi állapotról, beleértve a tüdőfunkciót is. 1990-ben egy utóvizsgálat megállapította, hogy mely résztvevők haltak meg, és mi volt a haláluk oka.
A jelenlegi tanulmány célja az volt, hogy a tüdőfunkció és a halálozás közötti összefüggést vizsgálja a 25 évnél hosszabb időszakokra vonatkozóan, ami a korábbi tanulmányok határideje volt. Schünemann és munkatársai azt is meg akarták határozni, hogy a tüdőfunkció milyen hosszú ideig jelentős előrejelzője a halálozásnak.
A hiányos tüdőfunkciós adatokkal rendelkezők és a kiinduláskor 20 évnél fiatalabb résztvevők kizárása után Schünemann és munkatársai végül 1119 alanyra – 641 nőre és 554 férfira – szűkítették az elemzésben részt vevők körét.
A tüdőfunkció egyik mérőszámát – az egy másodperc alatt kilélegzett levegő térfogatát (FEV1) – hasonlították össze a halálozási adatokkal.
Az eredmények azt mutatták, hogy a tüdőfunkció az egész csoportban a teljes 29 éves követési idő alatt jelentős előrejelzője volt a hosszú élettartamnak.
Nem csak a dohányosok vannak veszélyben
“Fontos megjegyezni, hogy a halálozás kockázata a közepesen károsodott tüdőfunkciójú résztvevők esetében is megnőtt, nem csupán a legalacsonyabb kvintilisbe tartozók esetében” – mondta Schünemann. “Ez arra utal, hogy a megnövekedett kockázat nem korlátozódik a súlyosan károsodott tüdőfunkciójú népesség egy kis hányadára”.
Schünemann szerint nem világos, hogy a tüdőfunkció miért jelezheti előre a halálozást, megjegyezve, hogy a fokozott kockázat olyan személyeknél is kimutatható, akik soha nem dohányoztak, valamint a dohányosok körében is.
“A tüdő a környezeti toxinokkal szembeni elsődleges védekező szervezet. Lehet, hogy a károsodott tüdőfunkció csökkent toleranciához vezethet ezekkel a toxinokkal szemben. A kutatók azt is feltételezik, hogy a csökkent tüdőfunkció állhat a szabad gyökök okozta oxidatív stressz növekedésének hátterében, és tudjuk, hogy az oxidatív stressz számos betegség kialakulásában szerepet játszik”.
Schünemann szerint az a tény, hogy valóban létezik kapcsolat a tüdőfunkció és a halálozási kockázat között, arra kell, hogy ösztönözze az orvosokat, hogy szűrjék a betegeket a tüdőfunkcióra, még akkor is, ha további kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy miért.
“Meglepő, hogy ez az egyszerű mérés nem kapott nagyobb jelentőséget általános egészségfelmérő eszközként” – jegyezte meg.
A kutatásban részt vett még Joan Dorn, Ph.D., egyetemi docens és Maurizio Trevisan, M.D., az UB Szociális és Preventív Orvostudományi Tanszékének professzora és elnöke; Brydon Grant, M.D., az UB orvos- és élettan professzora, valamint Warren Winkelstein, M.D., korábban az UB, jelenleg a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem Közegészségügyi Iskolájának professzor emeritusa.