Többen tudjátok: én is megfertőződtem a COVID-19 vírussal, és komolyan le is betegedtem miatta. Hogy miért írok róla bejegyzést? Mert csak a mai napon (délelőtt 11 óra van) hárman írtak már rám Messengeren, hogy mondjam el, hogyan álltam fel a betegségből, és mit csinálok, hogyan lélegzem, mit szedek stb.
Szigorúan szubjektív sztori következik, ámde a benne szereplő tanácsok, jógatechnikák természetesen a jóga ősi tudásanyagából merítenek.
Nekem működtek-működnek, beváltak, és a környezetemben is ezt tapasztalom, erről kapok információkat (a mai hajnalt is egy COVID-témájú szakmai továbbképzésen töltöttem).
A felépülés bemutatása előtt egy rövid kép arról, hogy nekem mivel járt a fertőzés.
Az alábbi tüneteim voltak:
- szokatlanul magas pulzus (90-100 körül)
- extrém fáradtság, erőtlenség
- hurutosodás, nyálkásodás
- fejfájás
- izomgörcs és merevség a tarkóban
- hidegrázás
- keserű szájíz
- hasmenés
Ami nem volt:
- légzési nehézség
- láz
- teljes szaglásvesztés
Ezeket csináltam az ágyban fekvő, szűk 2 hétig tartó időszakban
Vízböjt, azaz koplalás
Ösztönösen, a testem bölcsessége által vezetve kezdtem a böjtbe: egyszerűen undorítóan keserűnek találtam minden étel ízét, a szőlőt kivéve. Abból sem tudtam túl sokat enni.
2016-ban kapott Nobel-díjat az autofágia (önemésztés) kutatásáért egy japán sejtbiológus. Ez a folyamat nagyjából annyit jelent, hogy szervezetünk a legpengébb újrahasznosító: a sejtek elhasznált, elöregedett vagy károsodott részeit (rendszerint fehérjéket) elkülöníti, mintegy kitoloncolja, és utána enzimatikus úton lebontja. A szétszedett hulladékokból aztán új elemeket épít, miközben energia szabadul fel.
És mi az, ami az autofágiát beindítja? Nos, hát nem más, mint a böjtölés, a tápanyagmegvonás. A böjtölés nem véletlenül volt mindig is az ősi kultúrák része: ilyenkor a szervezet emésztőrendszere megpihen, a salakok ürülnek, a sejtek megújulnak.
Természetesen tudom, hogy egy mai, nyugati étrenden élő embernek meredek ezt olvasnia. Magam rendszeres heti böjtölő vagyok, de élénken emlékszem az első 24-36 órás vízböjtjeimre: konkrétan azt hittem, éhen fogok halni. Aztán persze rájöttem, hogy ez csak a megszokás, az elmém játéka, és most már élvezem a böjtös napokat, hiszen ez valójában nem önsanyargatás, hanem az ellenkezője: önmagammal törődés, pihenés, megnyugvás. Nem beszélve arról, hogy rengeteg időm szabadul fel, amit étkezéssel, főzéssel vagy mosogatással töltöttem volna.
Azt is tudom, hogy betegség alatt inkább traktálni szokták az embert – főleg a magyart –, így volt ez velem is természetesen, de a test nem hazudik: egyszerűen éreztem, hogy most nekem nem jó enni, és kész.
De ez szigorúan csak a saját tapasztalatom és nem mondom, hogy mindenkinek ezt kell választania – főleg súlyosabb állapotban a böjtölés akár veszélyes is lehet.
Napi 20 óra alvás
Nem is igen akartam mást tenni, mint aludni, éjjel-nappal. A betegség első napjaiban ezt még nem értettem meg, és nem is engedtem meg magamnak a nappali alvásokat. De a testem követelte. Emlékszem, a fertőzés harmadik napján – amikor még energikusabbnak éreztem magam – elmentünk a néptelen Duna-partra, tettünk egy könnyű sétát a kutyával. Az odaút végén leültem a part menti kövekre, amíg a férjem visszament a kocsiért, mert úgy éreztem, én már nem tudom megtenni a visszavezető utat. Csak egy bő negyedóra telhetett el, amíg távol volt, de én mély álomba zuhantam: ott, a napsütötte vízparton, a kényelmetlen köveken ülve. Felfogtam hát: aludni kell.
Nem árt tudni, hogy az immunerősítő jógaprotokol nagyon fontos része a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Méltatlanul alábecsülik napjaink felbolydult életritmusú társadalmaiban, pedig vissza kellene hangolódni a Nap (mint égitest) ritmusára, hiszen a hormonrendszerünk egyensúlya ettől függ.
Most nem megyek bele hosszan, miért is jó az alvás (és miért is zseniális a jógikus alvás, azaz a jóga nidra), csak egyetlen tudományos érv: jó alvással bizonyítottan hatékonyabban működnek az ún. ölő T-sejtek, immunrendszerünk fontos sejtjei.
Mindennapos vérhígítás
Mivel ez a vírus vérrögképződéshez vezethet, és mivel a családunkban anyai ágon örökletes a trombózisra való hajlam, végig szedtem, és még most is szedem az Aspirin Protect tablettát.
Tisztító eljárások (Satkriyák)
Nekem hurutos, nyálkás tünetekkel járt a vírus, ezért a rendszeres orrmosás sokat segített a tisztulásban.
Mivel járatos vagyok a gyomormosás eljárásában, ezt is végeztem többször is – igaz, néha sírva, mert még a sós vizet is undorítóan keserűnek éreztem –, és utána összehasonlíthatatlanul jobban, megkönnyebbülve éreztem magam néhány óráig.
Ezeknek az eljárásoknak az az alapelve, hogy a testünkben található nyákok, nyálkák eltávolításán keresztül segítik az új testnedvek termelését, azaz az újraépülést. Van gyakorlat a tüdő, az orr, a gyomor és a szem nyálkahártyájának tisztítására is.
Tudom, hogy a mai modern ember számára a gyomormosás bizarr dolog, nekem is az volt elsőre, de nézzük csak meg az állatokat (elég a kutyákat megfigyelni, de például az elefántok is alkalmazzák a technikát), ők még hallgatnak a testük hangjára, és rendszeresen meghánytatják magukat.
Természetesen ezt az eljárást nem a betegség mély bugyraiban kell megtanulni, hanem célszerű még egészségesen, képzett jógaoktató segítségével „átmenni a tűzkeresztségen”, hogy aztán ez készségszinten beépülhessen, és élni tudjunk vele, amikor szükséges.
Folyamatos vitaminbevitel
Mindössze C-vitamint, D-vitamint és cinket szedtem, de a jógaterápiás ajánlások tartalmazzák még az echináceát és a béta-glükánt is (ekkor ezt még nem tudtam).
Az ajánlásban így szerepel:
Azonnali immunerősítő protokol
- D-vitamin 4000 NE (súlyos esetben el lehet menni. 20.000 NE-ig
- C-vitamin 3-5000 mg, 3 részre osztva a nap folyamán
- Echinacea csepp (akut esetben 3-2×60 csepp)
- Propolisz (akut esetben 3×20 csepp)
- Béta-glükán (2×100 mg)
- Alvás (ha nem tud aludni, kell valamilyen enyhe altató vagy nyugtató tea)
Légzésterápia minden mennyiségben
Naponta legalább 3×20 szegmentált légzést végeztem: lélegeztem csak a rekesszel, azaz alsó, más néven hasi légzést végeztem, és lélegeztem felső légzéssel, a kulcscsontok alá. Ezt ágyban fekve is megcsináltam, amikor csak eszembe jutott.
Amikor képes voltam koncentrálni, a Szávitrí pránájámát is végeztem, 4:2:4:2 arányban: ezt az arányt javasolja a Gítananda jógatradíció betegségből való lábadozásra. Azaz 4 másodperc alatt lélegeztem be, 2 mp-ig bent tartottam, 4 mp alatt kilélegeztem, 2 alatt kint tartottam a levegőt.
9-12 kört érdemes belőle végezni, naponta 3x.
És bár a testet melegen kell tartani (ha nincs láz, és bírja a szív, érdemes még akár megizzasztani is), de jól betakarózva érdemes gyakran szellőztetni, hogy friss levegőben végezzük a légzőgyakorlatokat!
Relaxációs technikák
Ugyan a koncentrációs képességem botrányosan alacsony volt, a progresszív izomrelaxáció sokszor jól esett, mert napokon át fájdalmasan bemerevedett a nyakam és a csuklyásizmom.
Mauna (nemes csend tartása)
Napokon át semmi, de semmi kedvem nem volt megszólalni. El is ment a hangom. Úgyhogy nem is szólaltam meg, csak ha nagyon muszáj volt. Ez a környezetem számára kissé ijesztő volt, de előbb-utóbb elfogadták. Nem írtam, nem üzentem vissza senkinek, olvasni sem akartam semmit.
Ez az önként vállalt csend abban is segített, hogy elvégezzem azt a belső munkát, amire ez a betegség hívott (mert természetesen időközben szép lassan előjöttek azok a lelki okok is, amik miatt kialakult ez a helyzet).
Favipiravir szedése
Miután az állapotom nem javult, nem mertem kockáztatni, és beszedtem a gyógyszert a megadott adagban. Természetesen ez is nagyon levert, és csak rosszabb lett a hasmenésem. A gyógyszeres kúra abbahagyása után 3-4 nappal kezdtem jobban lenni.
A visszaépülés
A legfontosabb: mivel a pulzusom nagyon megugrott, a gyógyulást követően még heteken át semmi olyan megterhelő tevékenységet nem végeztem, ami emelné a pulzusomat, azaz fokozná a szívem munkáját.
Még most is csak lassan sétálok, nem megyek fel komolyabb emelkedőre, csak sík terepre, és semmi erőlködés, cipelés.
Az első héten csak nagyon egyszerű, mozgásos légzőgyakorlatokat végeztem: karemeléssel belégzés, leengedéssel kilégzés, valamint a Szúrja Namaszkár kriya nevű lgyakorlatot. Nyújtózkodások és csavarások oldalra, hosszú kilégzésekkel kitartva. Végeztem néhány könnyed antigasztrikus gyakorlatot is, hogy a szétbombázott emésztésemet rendben tegyem.
A második héttől gyengéden, nagyon lassan Napüdvözlettel és AUM mantrákkal köszöntöttem az új, erősödő állapotomat. Az első ilyen gyakorlást megsirattam, annyira jól esett. Botrányosan elcsuklott és csúszkált a hangom, úgyhogy a mantrázást még jó időre félre is tettem (illetve mentálisan végeztem). Bevezettem napi 2×10 perc váltott orrlyukas légzést.
A harmadik héten a Napüdvözletek mellé jöttek a hátrahajlások – kobra és íjtartás –, lassított légzéssel, légzésbenntartásokkal, majd pózkitartásokkal. Kitartóan folytattam az antigasztrikus gyakorlatsort, hogy az emésztőrendszer stabilitása kialakulhasson. Az ászanákat kifejezetten légzéskontrollal, lassított légzéssel végeztem (igaz, én általában így gyakorlok, de most még jobban figyeltem erre). Napi 2×15 perc váltott orrlyukas légzést tettem még hozzá.
Itt tartok most.
És hogy mit tanított nekem ez a betegség?
Szinte kristálytisztán látom, hogy a dolgaimban mit kell megváltoztatnom, mit kell elengednem, és mit megtartanom. A most ébredő, visszaépülő erőm pedig támogat ebben. Másoktól is hallom, én is így élem meg: egyfajta újrarendeződés történik.
Ami továbbra is fontos: a szeretteim, a támogató közösség, és a jóga mint életforma, életvezetési mód. Fokozottabban figyelek magamra, az immunrendszerem erősítésére, mint korábban tettem – tulajdonképpen megadom magamnak azt a törődést és tiszteletet, amire szükségem van, és amit az utóbbi időben elhanyagoltam.
Vigyázzatok magatokra, bízzatok a saját erőtökben, és ha még mindig van kérdésetek hozzám, a legjobb tudásom szerint igyekszem megválaszolni.
Hari Óm Tat Szat.