Felforr az agyvizem! – mondjuk, amikor feszült helyzetben vagyunk, és már megint bölcs a magyar nyelv, ugyanis valóban: a stresszhelyzetek, legyen szó akut vagy krónikus állapotokról, nyomot hagynak az agyban és a gerincvelőben található folyadék (agyvíz) állapotában.
Vergard Vinje, fiatal norvég kutató – akit 2016-ban Oslóban az év mérnökhallgatójának választottak, és mesterszakos diplomamunkája az agyban zajló folyadékáramlások számításairól szólt – 2019-es publikálású tanulmányában pedig azt fejtegeti, hogy módunkban áll ennek a folyadéknak a megmozgatására, sőt a tisztítására is. Mégpedig nem kemikáliákkal, hanem a saját légzésünk szabályozásával. Kissé tudományos jellegű írás következik, de ígérem, minden közérthető lesz benne, megéri végigolvasni!
Mi az az agy-gerincvelői folyadék?
Az agyvíz, vagyis az agy-gerincvelői folyadék az agykamrákban termelődik. Innen az agy felszínére jut, és körbefolyik a gerincvelő körül. Az agy szinte „lebeg” ebben a folyadékban, így válik védetté a különböző mechanikai hatásoktól, rázkódásoktól. Az agyvíz továbbá védi és táplálja az idegszövetet, valamint eltávolítja a felesleges anyagcsere-végtermékeket. Normál esetben víztiszta színe van, és különféle fehérjék, cukor és egyéb sejtes elemek találhatók benne.
2013-ban a kutatók felfedezték, hogy az agyvíz szerepet játszik az agy tisztításában. A folyadék az artériák körüli kis terek mentén áramlik az agyba, és magán az agyszöveten keresztül mossa ki a salakanyagokat. Az tehát, hogy mennyire jól áramlik az agyfolyadék, meghatározhatja, hogy a salakanyagok milyen hatékonyan mosódnak ki.
A funkcionális agyi rendellenességek következtében egyes salakanyagok sajnos nem mosódnak ki, hanem felhalmozódnak az agyban. Az egyik ilyen jól ismert példa az amiloid-béta, amely Alzheimer-kór esetén plakk formájában halmozódik fel. Habár azt még nem tudják a kutatók, hogy az agy pontosan hogyan szabadul meg a salakanyagoktól, azt azonban már látják – sőt, meg is mérték –, hogy az alvás, a szívverés és a légzés hogyan képes befolyásolni az agyvíz áramlásának mértékét.
A pulzusszám és az alvás elősegíti az áramlást
A szív ritmusa az egyik olyan tényező, amely befolyásolja, hogy a folyadék mennyire jól áramlik az agyban. Az új tanulmány szerint azonban a légzés szerepe sokkal nagyobb ebben a folyamatban.
“Nem lehetetlen, hogy a jóga légzéstechnikái befolyásolhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, és elősegíthetik az agyi salakanyagok eltávolítását” – állítja Vinje a tanulmányában.
Az áramlást többek között a szívverés irányítja, mivel az agyi artériák minden egyes ütéskor kitágulnak. Ráadásul korábbi kutatások szerint az áramlás alvás közben fokozódik.
Azonban az áramlás mértékére a légzés is óriási hatással van, ugyanis bár a nyomásimpulzus kisebb (kb. a harmada), a légzési ciklus alatt mozgó térfogat több mint a négyszerese a szívverés által megmozgatott agyvíz térfogatának. Ez azért van, mert minden egyes belégzés hosszabb ideig tart, mint minden egyes szívverés. Hiszen körülbelül 15-ször lélegzünk be percenként, szemben a percenkénti 60-70 szívveréssel.
A mély légzés jobb mint a gyors
Vinje azt is elmagyarázza, miért van a kevesebb, lassabb, mély lélegzetvétel nagyobb hatással az agyfolyadék áramlására, mint a gyorsabb, sekély légzés: azért, mert lényegében a mély lélegzetvételekből eredő hosszabb hullámok nagyobb térfogatot képesek szállítani. Ezt a szárazföldre csapódó óceáni hullámokhoz hasonlítja.
“Képzeljünk el egy tengerpartot, tele szeméttel. Egy hosszú hullám hatékonyabban távolítja el a parton lévő szemetet és rendetlenséget, mint egy rövid. A rövid, háborgó hullámok nem fognak olyan messzire felkúszni a parton, mint az azonos magasságú, de hosszabb hullámok.”
Vinje vizsgálatában részt vevő betegek átlagosan 15-ször lélegeztek percenként – ez normálisnak mondható, ez az átlagember normál légzésritmusa.
Agymosás házilag, légzésszabályozással
Ám aki foglalkozik a jógalégzésekkel, az tudja: a légzésszabályozás gyakorlatai éppen arra épülnek, hogy a percenkénti légzésszámot lecsökkentsük – optimális esetben 3–7 légzésre. A légzésfejlesztő tanfolyamon és kurzusokon ezt gyakoroljuk csoportosan, ugyanakkor itt mindenki a saját egyéni kapacitása szerint haladhat.
Ez az a lassú, mély légzésritmus, amit ha legalább 20 percen át rendszeresen gyakorlunk, hosszútávú szabályozó hatással lehetünk a vegetatív idegrendszerre és más kulcsfontosságú testrendszereinkre is – így például a hormon- és a keringési rendszerre.
Ismét egy tudományos tanulmány tehát, amely igazolja az évezredes jógatechnikák pozitív hatását. Hiszen a modernkori jógik tudják: a spiritualitás tudományos igényesség nélkül nem más, mint vakhit és babonaság, a tudomány lelkiség nélkül pedig embertelen technokrácia csupán.