Alapvetően a klasszikus, pózkitartásos Hatha jógagyakorlás híve vagyok, mert véleményem szerint így lehet kellőképpen befelé figyelve, tudatosságban fejlődve gyakorolni. Ebben az odafigyelésben tud lecsendesedni az elme, és itt, a belső a csendben vagyunk képesek meghallani a testünk és a lelkünk üzeneteit – márpedig az önismeret és az öngyógyítás itt kezdődik.
A testtudatosság fejlesztése, lépésről lépésre
Azonban az a tapasztalatom, hogy a pózkitartásos gyakorlás kezdetben sokak számára nagyon megterhelő: sem fizikailag, sem pszichésen nem képesek rá. A háborgó elme nehezen bír lelassulni, az egész napos pörgés után a túl kevés ingerrel nem tud még mit kezdeni sem a test, sem a lélek. Ezért az órák elején sokat merítek az ászanákat előkészítő, dinamikusabb, egyszerűbb, izületekre és mirigyekre ható gyakorlatsorokból. Fontos azonban tudni, hogy ezeket is mindig lassan, a légzéssel összehangolt ritmusban végezzük.
A Hormonjóga óráim ilyen szempontból is különlegesek: mivel ez egy kötött gyakorlatsor, itt kifejezetten dinamikus jellegű gyakorlásra számíthatsz. Persze ebbe a is beleviszem a saját tudásomat, hiszen sokat tanultam női jóga témában Gáborjáni Rékától, Uma Dinsmore Tullitól, valamint Selmeciné Bogdán Ágotától is.
Mozdul a test, mozdul a lélek
Az óráimon alaposan átmozgatjuk a testet – az izmok mellett ügyelve a belső szerveink masszírozására, préselésére, lazítására, nyújtására is.
Amennyiben szükséges, segédeszközöket is használok: téglát, hengerpárnát, hevedert, széket. Ezek az eszközök abban fantasztikusak (ahogy szeretett ászanatanárnőm, Selmeciné Bogdán Ágica mondta mindig: ez az Iyengar egy zseni volt!), hogy a segítségükkel egy-egy nehezebb ászana is kivitelezhetővé válik a kötöttebb, merevebb testű gyakorlók számára. Az egyes ászanákban így könnyebben el lehet érni az oly kívánatos, pihentető és gyógyító hatású “benne nyugvás” állapotát – hiszen ez a jógagyakorlás célja, nem pedig a test kizsigerelése.
Nem csak ászanázunk
Szomorúan tapasztalom, hogy sokak számára egy jógaóra nem egyéb, mint ászanagyakorlás, abból is olyan lélektelen gimnasztikaféle, mintha valamilyen fitnesz órán lennénk (semmi bajom vele, csak ne nevezzük jógának). Ez szerintem olyan, mintha egy szelet Dobostortából csak az alsó 2 csíkot ennénk meg (bocsánat, cukrász szakmám is van), a többi réteget, na meg az isteni Dobos-tetőt rajtahagynánk a tányéron. Fontosnak tartom, hogy a gyakorlóim megismerhessék és megtapasztalhassák a jóga komplexitását, ezért az óráimon mindig van valamilyen légzéstudatossági, és tisztító (kriya) gyakorlat is.
Az is célom, hogy az óra során megmozgatott energiák a helyükre kerüljenek, ezért az órákat mindig relaxációval zárom.
A jógagyakorlás három aranyszabálya
1. Mindig, de mindig erőszakmentesen (a jógában ezt hívják áhimszának) gyakorlunk, azaz semmit sem erőltetünk. A saját határaink tiszteletben tartása az egyik legfontosabb dolog, amit gyakorolnunk kellene.
2. Bármilyen problémád van, legyen az mozgásszervi, légzésszervi, endokrin vagy idegrendszeri, vagy csak fáj a fejed, meghúztad a derekadat, vagy épp megvan a menzeszed, esetleg várandós vagy, jelezd, kérlek. Ezekről tudnom kell, mert a jógagyakorlás komoly játék: nagyon erőteljesen bele tudunk nyúlni a test szervi és energetikai rendszereibe.
3. A hozzám járók már tudják: amennyiben van igényük otthoni gyakorlásra, szívesen adok napi 10-20 perces, egyéni igényekre szabott gyakorlatsort. Véleményem szerint az igazi fejlődésnek ez a kulcsa: a rendszeres, naponta vagy kétnaponta végzett, saját magad által irányított, egyéni tapasztaláson alapuló gyakorlás. Az egyik legnagyobb jógarendszer, a Satyananda rendszer találta ki a jógakapszula fogalmát – ezek olyan kisebb, rövidebb időt igénylő gyakorlások, amelyek a mai nyugati ember életébe remekül beilleszthetők. Végtelenül hálás vagyok, ha ilyenért fordulsz hozzám, és gyakorolsz otthon, önállóan is.