Amióta az eszemet tudom, mindig makkegészséges voltam, még egy-egy megfázás is csak nagy ritkán kapott el. Mozgásszervi problémák? Tényleg csak hírből, azaz a tanulmányaimból, na meg a tanítványaimtól ismerem őket (apropó, gondoltad volna, hogy a Te betegséged segít engem jobb oktatóvá válni? Ugye, milyen más így ránézni?). Na jó, egy dolgot kivéve: mostanában jelzi a térdem, hogy van. El is kezdtem vele foglalkozni, és azóta ismét elcsendesedett – de ez majd egy későbbi téma lesz.
Ezért is esett nagyon rosszul, amikor egy sima előrehajlásból (a kutyát akartam megdögönyözni) éles fájdalommal álltam fel, és ezt követően a fájdalom nem enyhült, sőt, egyre erősödött, olyannyira, hogy estére már az egész derakam, keresztcsontom, csípőm tájéka fájt a jobb oldalamon. Nem tudtam ülni, állni, csak a hátamon feküdni, de itt is fájdalmakkal küszködtem. Nincs mit szépíteni: lumbágóm lett. Vérig voltam voltam sértve. Velem történik ilyen? Ráadásul a nagy nap előtt, amit már alig vártam: életem első komoly, zenekarral kísért kórusfellépése volt másnap reggel. Mit volt mit tenni, nekiláttam önmagam terápiázásának. Nem vagyok gyógytornász, de a jóga többezer éves tudása nekem már számtalanszor bizonyított. A helyzet súlyosságától is függ, hogy ezek a tippek másnál is működnek vagy sem, de az biztos: nekem három nap alatt sikerült visszanyernem a sérülés előtti állapotot. Ha csak egyetlen olvasónak is segít, már nem koptattam hiába a klaviatúrát.
- Pihenni kell. Igen, még nekem is. A lumbágó tudta, mikor jöjjön: édesanyám kórházba került, a férjem elutazott, a kutyánk lesérült és a 23 kilóját kellett emelgetnem, a kórussal próbahét volt, és nem mellesleg még dolgoznom is kellett. Szóval elég sok dolgot próbáltam bezsúfolni a sérülést megelőző napokba, és ebből lett elege a testemnek (is): durva, mondhatni kézifékes megállítás volt ez részéről. Kiderült az is, hogy hiába végzek remek lazító gyakorlatokat, azok nem helyettesítik a pihenést: ebből a sérülésből nem tudok egy nap alatt felállni. Persze az, hogy egy kicsit lelassítottam, és elkezdtem magammal foglalkozni, a második naptól már segített, de az első nap még nem enyhítette a fájdalmat. A testem kímélő üzemmódra kapcsolt. Innentől kezdve sokkal lassabban, tudatosabban, nagy odafigyeléssel mozogtam. Természetesen nem emeltem semmi nehezet – ha kellett, kértem segítséget. És milyen jó volt ez! Talán többször kellene…
- Fekvő helyzetben is segítenek a légzőgyakorlatok. A pránájámá gyakorlását alapvetően csak ülő helyzetben ajánlja a jóga – így képes a tüdő hátrafelé és oldalirányba is akadálymentesen tágulni –, de terápiás kezelésben a háton fekvő helyzet is megengedett. Még jó, hiszen ha nem tudsz ülni, akkor ülve lélegezni sem tudsz. A légzés nyugtató, stresszoldó hatása pedig rengeteget segített a görcsök mielőbbi kioldásában.
- A tönköly hengerpárna a barátom. Sőt, mi több: hengerpárnát minden háztartásba! Rengeteg embernek mutattam már vele resztoratív, azaz pihentető, nyugtató, lazító gyakorlatokat, komolyan, jobb, mint az andaxin. Segédeszközök használatára igenis szükség van a jógában – mi európaiak kicsit máshogy vagyunk összerakva, mint az indiai emberek, pláne, ha nem vagyunk elég fittek és gyakorlottak. Nem is tudom, hogy aludtam volna a párnák nélkül – tettem a térdem alá, a derekam alá, a hátam alá – sokat segített a viszonylag fájdalommentes testhelyzet megtalálásában. Készítek majd egy hengerpárnás videót, és meglátjátok, milyen jó dolog! Ja, és első éjjel nem tudtam ágyban aludni – pedig elég kemény az ágymatracunk –, kényelmesebb volt a földön, hengerpárnákkal itt-ott alápolcolva.
- A fájdalmat nem akartam gyógyszerrel elnyomni – azt gondolom, ha megteszem, több olyan mozdulatot is bevállalok, amivel csak rontok a helyzeten. Alkalmaztam viszont az érzetfigyelést (vipasszánások tudják, mi is ez pontosan): megfigyeltem, hogy milyen ez a fájdalom. Milyen a színe, mekkora, milyen az alakja (egy fémes, hosszúkás tárgy volt, naná), hogyan viselkedik, mozog-e, hol jár éppen, mikor bújik elő, stb. Nem csináltam vele semmit, csak megfigyeltem: és erre szép lassan elpárolgott. Na persze aztán újra előjött, úgyhogy kezdhettem előről a megfigyelést.
- Annak ellenére, hogy úgy tűnt, a lazító gyakorlatoknak semmi eredménye nincs, nem hagytam őket abba: naponta háromszor is lefeküdtem a földre és nagyon finoman átmozgattam a fájó területeket. A nagyon finom alatt azt értem, hogy kezdetben csak millimétereket mozdultam meg, szemmel nem is volt látható, hogy valójában komolyan tornázom. Aki ismeri a Feldenkrais-módszert, annak ezt nem kell magyarázni, aki pedig nem, annak legyen elég ennyi: a kevesebb sokszor több. Az ilyen nagy tudatossággal, őrjítően lassan, mikromozgásokkal végzett gyakorlatoknak az a lényege, hogy a test visszataláljon a természetes, fájdalommentes önmagához – egyfajta újratanulási folyamat során. Szerintem ez a módszer a jógával ötvözve egyszerűen fantasztikus – volt már, hogy a férjem gerincbecsípődését fél óra ilyen gyakorlatozással helyrehoztuk. Nekem most három nap kellett.
- Naponta kétszeri hideg-meleg váltózuhany. Ezt egy jó ideje már úgyis csinálom – remek értorna, és az izületeket is karban tartja –, és persze sokszor küzdök a hideg vízzel, de most kifejezetten jól esett. El tudom képzelni, hogy a derékra helyezett meleg vizes palack vagy sópárna is segít, de mivel velem ez a harminc fokos monszun idején történt, ezt nem próbáltam ki. Néhányszor viszont kifeküdtem a napra, ez jó volt.
A tűzoltás most sikeres volt, a figyelmeztetés pedig elég fájdalmas ahhoz, hogy komolyan vegyem. Igyekszem tanulni az esetből, és jobban vigyázni magamra. Odafigyelni rá, hogy mit bírok el, mit vállalok fel, kinek és minek felelek meg. Na és persze a rendszeres gyakorlásomban mostantól jó darabig kiemelt terület lesz az érintett terület mély izmainak erősítése, hiszen a rehabilitáció még csak most kezdődik.