Az utóbbi években rengeteget dolgoztam, sokszor még hétvégén is, így hát először nagyon fura volt az itthonlét nyugalma és lassúsága. Az is fura dolog, hogy többször van itthon valamilyen édesség. A kislányom hazahozatala óta tudatosult bennem, hogy én magam már szinte teljesen leszoktam az édességekről. Engem, fő-fő édesszájút, akinek cukrász végzettsége is van, aki nem tudta elképzelni a délutáni teázást sütemény vagy keksz nélkül, és akinek régen kőkemény önfegyelem kellett, hogy ne legyen inzulinrezisztens, engem bizony az utóbbi időben teljesen hidegen hagy a desszert gondolata. Nem vágyom rá, nem igénylem, és pont. Döbbenet, de ez van: a jóga és a pránájáma annyira kiegyensúlyozta az állapotomat, hogy nem akarom magam sütivel, csokival vagy fagyival jutalmazni és/vagy vigasztalni.
Egyetlen kivétel maradt: amikor nagyon fáradt vagyok. Na ekkor azért “eszembe jut”, vagyis a zsigereim jelzik, hogy igen, most jöhetne némi gyors energiapótlás (amiről persze tudom, hogy valójában önbecsapás, mert az energiarendszeremet pont hogy taccsra vágja, de ez egy másik téma).
A gyerek ájurvédikusan: víz-föld minőség
Na de egy gyerek, az más: nekik még jogos az igényük az édes ízre, növekedniük kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy finomított finomított cukrokkal és lisztekkel kell tömni őket – én legalábbis igyekszem természetes édesítőkkel dolgozni, hogy ne a túlcukrozott, ízfokozókkal tuningolt édességek legyenek számára a norma. Olyan könnyen tönkre lehet tenni a saját, eredendően jól működő ízérzékelésünket! Nehéz dolgom lesz, hiszen a mai kor élelmiszeripari termékeinek zöme ezt teszi, de persze amíg lehet, igyekszem a normalitás mentén maradni (értsd: valódi ételt készíteni és enni), és ettől még nem görcsölök rá az egészre.
Az ájurvéda szerint a gyerekkor dominánsan víz (és föld, azaz kapha) minőség. Ezért is hajlamosak annyira a hurutos betegségekre, megfázásokra. Ha túl sok a víz (nyálka és nyák), a vizet széllel és tűzzel lehet csökkenteni, erre pedig az édes és a sós ízek alkalmasak (valamint a csípős és a savanyú íz is, de azok a gyerekek számára persze kevésbé vonzók).
Gyerekbarát recept: mit mivel és miért?
Ez a sütemény jellemzően édes ízű, a szél (váta) minőséget növeli. A banán ugyanakkor kiegyensúlyozó hatású gyümölcs. Elektrolitokban gazdag, mondhatnánk, hogy a föld tiszta nektárja, amely hűvösen tart, és pótolja a folyadékokat, felfrissíti és energetizálja az egész testet. Ideális egy forró nyári délutánon. A süteményből a fahéj ízében és energetikájában egyaránt kihagyhatatlanul fontos: szelet-vizet csökkentő, az emésztés tüzét növelő édes ízű fűszer, ami tökéletesen passzol az érett banánhoz.
Még néhány változtatás a jól ismert banánkenyerek receptjeihez képest: én most alakor lisztet használtam, ami egy ún. ősgabona, alacsonyabb gluténtartalommal és szerkezettel, mint a sima BL-55 liszt, ugyanakkor itt most 1:1 arányban helyettesíthető. Vaj helyett pedig olívaolajat tettem a kenyérbe: noha értelemszerűen az ősi ájurvédikus szövegek nem említik (hiszen nem termett náluk), de a vajnál egyértelműen könnyebb és harmonikusabb zsiradék, ezért választottam.
A banánkenyér receptje
Hozzávalók:
- 75 g olívaolaj
- 150 g méz vagy juharszirup
- 2 tojás
- 2 érett banán (összesen kb. 210 g), összetörve
- 2-4 evőkanál víz vagy tej, növényi tej
- 220 g liszt (én világos alakor lisztet használtam)
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 nagy csipet vanília
- 1/2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 nagy csipet só
- 1 marék pirított, durvára tört dió
Elkészítés:
- Olajjal kikenek egy 32 cm-es őzgerinc formát, és előmelegítem a sütőt 180 fokra.
- A tésztához két edényre lesz szükség. Az egyikben – ez lehet egy keverőtál vagy egy kancsó, vagy akár egy mixer kelyhe – összekeverem a nedves hozzávalókat: az olajat, a mézet vagy cukrot, a tojásokat, és az összetört banánokat. A vizet vagy tejet ilyenkor még nem adom hozzá, mert a mennyisége attól függ, hogy épp milyen lisztet használok.
- Egy másik tálban – ez legyen egy keverőtál – elkeverem a száraz hozzávalókat: a lisztet, a szódabikarbónát, a fűszereket és a sót.
- Ehhez csorgatom aztán a nedves hozzávalókat, és robotgéppel 1-2 perc alatt simára keverem az egészet. Ilyenkor derül ki, hogy mennyi víz vagy tej kell még bele. Ha a massza túl sűrű, 1-2 kanállal többet teszek bele, hogy tökéletesen el tudjon keveredni minden hozzávaló. Ezután adom hozzá a durvára tört diót.
- A masszát az előkészített formába simítom, és a sütőben 45-50 perc alatt megsütöm.