Az óráimon sokszor találkozom a ránk, európaiakra oly jellemző kompetitív szemlélettel: méregetjük, hasonlítgatjuk magunkat egymáshoz. Nagyon nehéz ezen a szemléleten változtatni, hiszen ebben nőttünk fel, ezt tanultuk iskolás korunk óta. Évekig tartott, amíg eljutottam oda, hogy ne a testem izmainak fejlesztéséért, vagy a csinosabb külső forma eléréséért gyakoroljak. Hogy ezeket mint eredményt, a gyakorlásom ajándékát tudjam tekinteni és elfogadni.
És hogy engedjem el a teljesítménykényszert.
A kitartó és helyes gyakorlás azonban egyértelműen ide vezet: az egó szép lassan lecsillapodik, és ha biztonságban érzi magát, már nem akar folyton előtérbe furakodni.
A jóga alapműve (Patandzsali Jóga Szútrái) az ászana fogalmát így írja le: sztíram szukham, azaz stabil és kényelmes. Ennyi. Nyilvánvalóan az ászanák meditatív jellegű, ülő csoportjáról van itt szó, amelyben hosszan, több órán keresztül is időzni tudunk. A többi ászana (összefoglalóan kulturális ászanáknak nevezi őket a jóga) “mindössze” arra szolgál, hogy a test egészségét fenntartsa, és így az alkalmassá váljon a könnyedén, kényelmesen végzett meditációra, mert csak ezen a módon lehet elérni a végcélt, a szamádit.
Ülni mindenki tud. Vagy mégsem?
Évekkel ezelőtt részt vettem Jálics Ferenc jezsuita atya szemlélődő meditációs elvonulásán. Tíz napon keresztül ültünk összesen kb. hét órát, 25 perces etapokban, közöttük kisebb-nagyobb szünetekkel, járó meditációkkal. Ülhettünk talajon, meditáló sámlin, de akár széken is, az egyetlen feltétel az egyenesen tartott gerinc volt. Fiatal voltam, sportos, jógás, naná, hogy nem ültem fel székre, de kb. a negyedik naptól kezdve azt éreztem, beszakad a hátam közepe. A meditációs ülések közötti időben rendületlenül gyakoroltam, mozgattam a testemet, hogy bírjam a “kiképzést”. Még így is: a program vége felé volt úgy, hogy fel kellett ülöm a székre, mert a testem fájdalmai nem vittek volna közelebb az elmélyüléshez.
Mi a baj a székkel?
Én is tartok székes órát, hiszen látom, hogy a gyakorlóim sokszor nem képesek a földön ülni, márpedig a hosszabb, alaposabb nyak-, váll- vagy légzőgyakorlatokhoz elengedhetetlen az egyenesen tartott gerinc, ahol a törzs minden irányba elmozdulhat. A szék kompromisszum, a fekvés pedig több okból sem ideális: például a tüdő így hátrafelé nem tud tágulni, a figyelem és jelenlét pedig egyre lankad, hiszen az egyébként is relaxáló hatású gyakorlatoktól elalszik a rendszerint túlhajszolt, kimerült gyakorló. Persze az sem baj, csak hát gyaníthatóan nem ezért jön jógaórára.
Szóval érdemes a keresztezett lábú üléseket forszírozni és gyakorolni, amikor csak lehetséges. Ha nincs komoly gond a térddel, akkor mindennap ülj így egy kicsit, és szép lassan növeld az időtartamot. A keleti emberek jó esetben így nőnek fel, és gyerekként teljesen természetessé válik számukra ez az ülésmód. Nincs is annyi aranyeres beteg náluk, mint nyugaton. Ezt a képet a The Yoga Institue konyhájában fotóztam, Mumbai-ban: a lehető legtermészetesebb módon telepedtek le az asszonyok a mogyoró tisztításához a földre.
És hogy miért tedd?
A keresztezett lábú ülésmód kilenc előnye
- Fokozza a medence szerveinek vérellátását – nőknek kötelező lenne mindennap így ülni valamennyit. Minél többet, annál jobb!
- Javítja az emésztési funkciót – étkezés után 15 perc sarokülés csodákat tesz a nehézkes emésztésű emberek szervezetében.
- Csökkenti a háti szakasz merevségét, erősíti a gerinc melletti izmokat – a tartásod is egyre szebb lesz, és a légzésfunkciód is javulni fog.
- Erősíti és nyújtja a csípő és a comb izmait – hát ki ne vágyna erre???
- Enyhíti a térd- és a bokaizület merevségét – úgyhogy ezek feszülése nem lehet kifogás!
- Szerepet játszik a test alsóbb régióiban tárolt zsírjainak csökkentésében – bizony, lányok!
- Lazító, stresszoldó hatású.
- Fokozza a koncentrációt és az összeszedettséget.
- Haladó szinten ebben a pózban lehet gyakorolni az alsó zárat (gyökérzár), valamint a legalsó, gyökércsakra (múladhára csakra) tudatosítását is, aminek helyes működése szükséges a biztonságérzet, az egészséges önértékelés, de akár az anyagi stabilitás kialakításához és fenntartásához is (nagyon buta leegyszerűsítés ez, de itt most nincs helye többnek). A földön ücsörgés, “földelés” ezt az irányt tudja erősíteni.
Hogyan gyakorolj?
- Nagyon merev test esetén akár még széken is elkezdheted: néhány percre húzd fel az egyik, majd a másik lábad.
- Ha sikerült eljutnod a talajig, és ott nagyon kényelmetlen, használj segédeszközöket: a csípőd alá tegyél magas hengerpárnát vagy blokkokat (könyvet), de a két térdedet is alápolcolhatod, hogy ne legyen bennük felesleges feszültség.
- A fenekedet nyomd erősen a talajba – ezzel máris egyenesedik a gerinc. Segíthet a vizualizáció: a lábaid a fa gyökerei, a törzsed a fa törzse, a karjaid és a fejed pedig a fa ágai. A fejtetőd folyamatosan nyújtózik felfelé, a mellkasod finoman kiemelt, a hasizom tart, az áll picit a szegycsont felé közeledik. Fontos ügyelni rá, hogy egyenesen, ám mégis laza eleganciával, feszítés és merevség nélkül végezd a gyakorlást. Kezdetben ez nehéz lesz, légy türelmes magadhoz.
Kontraindikáció
Ne gyakorold ezt az ülésmódot akut artritisz, valamint súlyos pszichés zavar vagy depresszió esetén.
